Ki vagyok én…?
Nem vagyok futó. Hegymászó sem vagyok. Akkor ki vagyok (én)? Hajduk Eszter vagyok, aki otthonosan mozog a terepfutás világában ugyanúgy, mint a magas hegyekben. Az erdő-mezőn érzi jól magát, a természetben. Olykor fellelhető a rekortánon, ugyanúgy, mint a sziklákon. Télen imád régi szerelmének, a snowboardnak hódolni, tavasztól őszig a bringán tekerni. Az evezésre és az úszásra kevés idő jut, pedig a nyílt vízi hosszútávokban is lubickol. Talán az utolsó magyar polihisztor, aki csak élvezni szeretné a természetet, vele együtt az ÉLETET!
S mit szeretne még? Átadni ennek a csodának a szeretetét, hogy kinyíljon ama bizonyos ajtó, s átléphessünk félelmeink kapuján.
Félelmeink…
Félelem…, de ki generálja? TE, aki a fotelben ülsz és “Töri a sósat a tv-hez”; Te aki azt gondolja “velem nem történhet meg”, semmi, sosem… A félelem belőled fakad és csakis Te tudsz úrrá lenni rajta!
Nincs időd, mert elfut melletted az élet és Te ott maradsz a fotelben. De vajon ezt akarod…? Vagy inkább mást szeretnél? Változtatni az életeden? Egyáltalán: ÉLNI!
… 4 éve… Akkor kezdődött minden. De mi is? Valami, ami arra sarkalt, hogy változtassak az addig megszokott, kényelmes, begyepesedett életmódomon. Miért? Mert már nem vitt előre, mivel hiányoztak a megfogalmazott célok. Mert zsákutcába kerültem és akárhogy is kerestem a kiutat nem leltem. Mert ilyenkor jönnek az életben a nehézségek, szokták volt mondani: „Csőstül jön a baj.” De ez a ‘baj’ olykor nem baj, hanem egy ugródeszka, egy lehetőség, amit a saját magad előnyére is tudsz fordítani. De ha nyakig benne vagyunk a sz@rban, nem látjuk a fától az erdőt, ha csak a problémákra összpontosítunk, nem leljük a megoldást, hiába is szúrja ki a szemünket. Ebben a pöcegödörben ücsörögtem és azt mondtam magamnak: ELÉG!
Miben hiszel…?
Hét éve az ülőmunka eredményeképp porckorongsérvem lett. Fizikailag és pszichésen is megterhelő időszak, mikor újra tanulsz járni és mentálisan hazavág, mikor ráébredsz: egy lépést tettél, nem többet, de pokoli kínokat éltél át közben. Ismerős? Netán voltak hasonló fizikai és/vagy lelki fájdalmaid? De hittem! Magamban! Mert ott van mindvégig veled, a hit! Az ember ösztönösen ragaszkodik. De mihez? Az egzisztenciájához? A kényelméhez? Miközben belülről emészti a mi is…? A változtatás iránti vágy. Neked kell eldönteni! Elindulsz? Én a karomat nyújtom feléd és felsegítelek a fotelből. (Ha) AKAROD!
Energia…
Mindig is közel állt hozzám a természet, hiszen a hegyek ölelésében, az erdő mellett és a tavak partján nőttem fel, az Ó-Bükkben. Az erdő volt a játszóterünk, nyáron lementünk a tóra pancsolni, télen ugyanott koriztunk. Majd jött az atlétika, ami kiteljesedését egy bokaszalag-szakadás hiúsította meg. De a sport mindvégig életem része maradt, csak a sporteszköz változott időről-időre squash ütőről boxkesztyűre vagy épp egy ló feletti nyeregre. 4 évvel ezelőtt a teljesítménytúrázásból jött a terepfutás és célom vele, hogy apró lépésekkel az itthoni és határon túli emblematikus túrákon, terepfutásokon részt vegyek. Így kerültem – többek között – idén a Vadrózsa rajtjába, a 160 kilométeres távon 29 és fél órán keresztül élveztem a Mátra vendégszeretetét. E mellett egy gyerekkori rossz beidegződésnek köszönhetően, a tériszonyom leküzdése érdekében kezdtem el via ferratazni, majd késbőbb sziklát, hegyet mászni. Sokan kérdik, honnan van ennyi energiám, hogy még mások motiválására is jut erőm. Vallom, hogy elszántsággal, kitartással, türelemmel és akarattal sokkal több mindenre képesek lehetünk, mint azt gondoljuk. A sportba fektetett idő busásan megtérül. Csak menj ki a szabadba és élvezd a természet nyújtotta szabadságot, a fű-fa-virágot, amiből árad az életenergia. Csak fel kell ismerned, hogy a mozgás felé tett minden egyes lépéssel közelebb kerülsz az egészséged megtartásához, az egyensúlyhoz, ahogy testben, úgy lélekben is és így leszel: ERŐS!
Cél, küzdelem, beteljesülés…
Tudom, most magadban azt gondolod nem olyan könnyű ám. Az élet sosem egyszerű. Küzdeni kell, de ha küzdesz, eléred. A számodra most még lehetetlennek tűnőt is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
Mert:
„A cél voltaképp mi is?
…
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”
Hogy a végén megtaláld földi léted mivoltját, amelyen keresztül egy jobb világot építesz magad köré, s egyben ezzel megleled az életCÉLOD!
Csörgő
Budafok, 2022. november 27.